Azt mondják, hogy az első benyomás a legfontosabb. Vegyünk példának egy állásinterjút, ahol 2 azonos nemű és képesítésű ember közül kell választani. Az A jelöltből süt a magabiztosság, jól öltözött, márkás ruhákat hord, amiben jól érzi magát, ezzel ellentétben a B jelölt régebbi és szemmel láthatóan sokat használt ruhában van. Azt gondolom, hogyha más szempontot nem veszünk figyelme, akkor egyértelmű, hogy az A jelölt lesz a szimpatikus.
Azt mondják, hogy nem a ruha teszi az embert, de nem sokan gondolják is így. Már az óvodában is azt hallom, hogy a gyerekek egymás ruháiról beszélnek, van akit csúfolnak. Sokan vannak, akik nem tehetik meg, hogy új ruhákat vegyenek, vagy csak igen ritkán. Nagy kiadást jelentek ilyen szempontból a gyerekek, akik folyamatosan növésben vannak és mindig új ruhát igényelnek.
Sokan talán cikinek találják, de erre tökéletes megoldást jelentenek a Turkálók, az aukciós oldalak, ahol fillérekért vehetünk, márkás, alig használt esetenként még új ruhákat is. Sok ruha külföldről származik a turkálókban és olyan darabokról van szó, amivel nem futsz össze minden sarkon, nem viseli ugyan azt minden 3. ember. Lehet külön egyéniséged, nem kell azt a divatot követned, amit mindenki más.
Mondok egy példát néhány napja licittel vettem egy új márkás nadrágot a bolti ár töredékéért. Úgy gondolom megérte, mert amennyibe a boltba kerül, annyit sosem adta volna érte. Többször volt szerencsém 1 forintért venni valamit a Vaterán. Ahova saját terméket is tölthetek fel, eladhatom a megunt ruháim, könyveim és sok-sok mást.
Visszatérve a turkálókra, keresni kell őket, sokszor lehet fellelni olyan helyeket, ahol 100-200 forintért lehet venni a ruhákat. Vagy kilóra még olcsóbb. Igaz, hogy nem minden alkalommal talál az ember „kincseket”, de nem szabad feladni.
Volt idő mikor én is cikinek találtam a turkálot, de ha valaki ma megkérdezi tőlem, hogy honnan van a szoknyád, hát minden szégyenérzet nélkül megmondom, hogy turkálóból, aztán irigylik az emberek, ha megmondom mennyiért vettem. Persze voltam olyan turkálóban énis ahova ahogy beléptem kis is fordultam, mert igénytelen, koszos és büdös ruhák voltak, de nem mind ilyen. Úgy gondolom, hogy a legtöbb nő igazán boldog, ha vesz magának egy új ruhát, és ha ezt fillérekért teszi, akkor még a bűntudat is elmarad :D.
MAGAMURA - blog és pályázat 