Minden más előtt: a személyes pénzügyi filozófiám.
Morálisan.
Etikailag.
Idealista szemszögből – ha így jobban tetszik.
VIGYÁZAT, MAGÁNVÉLEMÉNY:
- Az egész bolygó élőlényei jobban járnának egy olyan emberiséggel, amelynek az átlagos példánya 8 – 10 – 15 pénzkereső év után elnyeri “alkotó szabadságát”, és olyasmibe fektetheti az energiáit, amit igazán értékes tevékenységnek érez.
- Lehet az ember egyszerre becsületes, tisztességes, (filozófiai értelemben) “hasznos” a körülötte levő élőlények számára, ÉS befektetési kamatokból élő “szabadúszó”.
- A “Jómunkásember” a “jó munka” miatt jó, nem attól, hogy rászorul mert különben nem lenne miből élnie.
- Aki pontosan ugyanazt és ugyanúgy csinálná tovább amit most csinál, akkor is, ha hirtelen megnyerné a lottófőnyereményt, az a kivételes kevesek közé tartozik, és pont ott van jó helyen, ahol van. Hajrá, csak így tovább! 🙂 Ha viszont valaki másképp választaná ki a napi aktivitását akkor, ha nem kéne anyagi szempontokkal törődnie, az abban a tevékenységi körben lenne leginkább “hasznos”, ahová a szíve húzza.
- Csak a hanyagul kiválasztott befektetés árt a bolygónak, a tudatos, etikus befektetés önmagában is lehet hasznos tevékenység.
- Mindenki meghozhatja a saját lelkiismeretének megfelelő döntést, hogy hány évnyi tisztessége munka után “fair” kilépni a mókuskerékből, és nem pénzért dolgozni, hanem megengedni a pénznek, hogy az dolgozzon tovább.
- Nem a befektetés gonosz, hanem a gonosz befektetés gonosz.
- Nem a gazdag ember gonosz, hanem a gonosz ember gonosz.
- Nem az tisztességes aki keményen dolgozik, hanem aki tisztességes.